Egy egyszerű trükk, amellyel akár 50 %-kal növelheted az ügyfelek együttműködését
Nemrégiben egy jótékonysági szervezet telefonon megkeresett: először csak egy rövid aláírást kértek egy petícióhoz. Miután beleegyeztem, pár nappal később újra hívtak, és már egy nagyobb pénzadományért fordultak hozzám. Először haboztam, de végül adtam – hiszen már „elköteleződtem”. Ez a helyzet kiváló példája a foot‑in‑the‑door (FITD) technikának, amely arról szól, hogy ha valaki egy kis kérést teljesít, később sokkal nagyobb valószínűséggel tesz eleget egy nagyobb kérésnek is.
A „kis kérés, nagy kérés” lélektana és felhasználása a marketingben
Egy friss terepkísérlet 200 fő (100 férfi, 100 nő) részvételével vizsgálta a jelenséget. A résztvevők egyik csoportját (100 fő) előbb egy apró szívességre kérték, majd röviddel később egy nagyobb kérésre. A kontrollcsoportban (100 fő) csak a nagy kérést hallották. Az eredmények szerint a FITD csoport 46 %-a teljesítette a nagy kérést, míg a kontrollcsoportban mindössze 31 %. Érdekes nemi különbség is megfigyelhető: a technika jobban működött a férfiaknál (30 % vs. 22 %), mint a nőknél (16 % vs. 9 %).
Diagram: Foot-in-the-door
Ez a kétlépéses technika ~50%-kal eredményesebb mint a direkt kérés.
Miért működik?
Önkép és konzisztencia. Amikor valaki teljesít egy kis kérést, hajlamos úgy tekinteni magára, mint „segítőkész emberre”, és ennek megfelelően cselekszik a későbbiekben is.
Kognitív disszonancia elkerülése. Az emberek következetesnek szeretnék látni önmagukat; ha már mondtak egy igent, nehezebben mondanak nemet a következő kérésre.
Elköteleződés növelése. A kis kérés lényegében „bevezeti” a márkát az ügyfél életébe, így a márka ismertebbnek, barátságosabbnak tűnik.
Hogyan alkalmazd?
Kezdd egy apró kérdéssel. Kérd meg a látogatót, hogy iratkozzon fel a hírlevélre, töltse ki a kedvenc termékeiről szóló rövid kérdőívet, vagy ossza meg egy posztodat. Miután teljesítette, könnyebben mond igent a nagyobb ajánlatra (pl. fizetős termékre vagy előfizetésre).
Kapcsolódjon a két kérés. A kis kérés legyen releváns a nagyobb ajánlathoz, különben manipulatívnak tűnhet. Például ne kérj aláírást egy környezetvédelmi petícióhoz, majd adj el drága utazási csomagot – a technika ilyenkor visszafelé sülhet el.
Adj időt a válaszra. A kísérletből az is kiderült, hogy rövid idő telt el a két kérés között; marketingben 1–3 napos szünet ideális lehet (pl. e‑mailes emlékeztető).
Figyelj a célcsoportra. A nemek szerinti különbség arra utal, hogy férfiaknál erősebb lehet a hatás; érdemes A/B tesztet végezni és finomhangolni az üzeneteket.
Mikor működik jobban (vagy kevésbé)?
A foot‑in‑the‑door technika különösen hatékony alacsony elköteleződést igénylő termékeknél (pl. előfizetések, kisebb adományok) és olyan fogyasztóknál, akik értékelik a következetességet. Nagy összegű vagy etikailag kényes kérések esetén azonban óvatosan kell alkalmazni; ha a második kérés túl nagy ugrás, a vevő elutasíthatja és bizalomvesztés alakulhat ki. A kulturális különbségeket is érdemes figyelembe venni.
Példák: rossz vs. jó megközelítés
Kapcsolódó viselkedési minták
Door‑in‑the‑face: Ennek ellentéte: először kérj extrém nagy szívességet (amit várhatóan elutasítanak), majd egy kisebbet; a második kérésre sokan igent mondanak.
Low‑ball technika: Kezdd alacsony árral vagy feltétellel, majd később növeld; a korábbi elköteleződés miatt sokan maradnak.
Kölcsönösség elve: Ajándék vagy extra szolgáltatás felajánlása növeli a vásárlók viszonossági kötelességét.
Felhasznált forrás
S. N. Singh & A. S. Ghosh (2020). Assessing the effectiveness of foot-in-the-door technique of compliance in Indian context. International Journal of Indian Psychology
Egy barátom arról mesélt, hogy egy gourmet boltban 24 féle lekvárt kínáltak kóstolásra. Lelkesedve odament, megkóstolt néhányat, majd zavartan otthagyta a pultot – nem tudott dönteni. Pár nappal később egy piacon mindössze 6 fajta lekvárból kellett választania, és azonnal vett egy üveggel. Ez jól szemlélteti a choice overload (parodox of choice) jelenséget, amikor a túl sok választék bénítólag hat a döntésre.