Kevesebb több: miért vásárolnak többen, ha kevesebb a lehetőség?
Egy barátom arról mesélt, hogy egy gourmet boltban 24 féle lekvárt kínáltak kóstolásra. Lelkesedve odament, megkóstolt néhányat, majd zavartan otthagyta a pultot – nem tudott dönteni. Pár nappal később egy piacon mindössze 6 fajta lekvárból kellett választania, és azonnal vett egy üveggel. Ez jól szemlélteti a choice overload (parodox of choice) jelenséget, amikor a túl sok választék bénítólag hat a döntésre.
A choice overload pszichológiája és alkalmazása a marketingben - Adj kevesebb opciót, és nézd, hogyan nő az értékesítésed
A történetet a pszichológusok klasszikus „lekvár-kísérlete” is alátámasztja. A kutatók egy élelmiszerboltban két kóstolópultot állítottak fel: az egyiknél 24 féle lekvárt, a másiknál 6 féle lekvárt kínáltak. Bár az emberek 60 %-a megállt a bőséges választékú pultnál, és csak 40 %-a a korlátozott választéknál, a vásárlási hajlandóság drámaian eltért: a 24-lekváros pultnál csupán 3 % vásárolt lekvárt, míg a 6-lekvárosnál közel 30 %. Egy másik kísérletben az egyetemisták 74 %-a írta meg az extra kredit esszét, ha csak 6 téma közül választhatott, míg 30 téma esetén csak 60 %-uk élt a lehetőséggel. Sőt, a kevesebb témát kapott hallgatók jobb minőségű esszéket írtak. A harmadik vizsgálat azt mutatta, hogy a 30 csokoládé közül választók háromszor annyi időt töltöttek döntéssel, és a választást élvezetesebbnek találták ugyan, de sokkal nehezebbnek és frusztrálóbbnak.
Miért működik?
Kognitív túlterhelés. A sok opció feldolgozása mentálisan megterhelő; a vásárlók gyakran inkább elhalasztják vagy elkerülik a döntést.
Döntési bénultság és megbánás. Minél több a választás, annál jobban félünk attól, hogy rosszul döntünk; ez döntésképtelenséghez vagy az alapértelmezett opció választásához vezet.
Jobb elköteleződés kevesebb opcióval. A kutatások szerint a kevesebb választék nemcsak több vásárlást, hanem jobb teljesítményt és nagyobb elégedettséget is eredményez.
Hogyan alkalmazd?
Limitáld az opciók számát. Ne mutass egyszerre 20 termékkategóriát; szűkítsd 3–6 kulcsfontosságú választásra, majd bontsd tovább, ha szükséges.
Alkategóriák és szűrők. Ha sok termékkel dolgozol, csoportosítsd őket (pl. kis-közepes-nagy csomag), és engedd, hogy a vásárló fokozatosan szűkítse a választékot.
Ajánlott termék kiemelése. Használj „legnépszerűbb választás” vagy „szerkesztő ajánlata” jelölést, hogy irányt adj.
Használd a default hatást. Adj alapértelmezett beállítást, amelyet a legtöbben választanának; ez csökkenti a döntési terhet.
Teszteld az opciók számát. Kísérletezz A/B tesztekkel: nézd meg, hogy a 3, 5 vagy 7 termékvariáció milyen hatással van a konverzióra.
Mikor hatékony?
A választás túlterhelés csökkentése különösen fontos alacsony bevonódású termékek (pl. snackek, mobilcsomagok) és digitalis szolgáltatások esetén, amikor a fogyasztó még nem rendelkezik erős preferenciával. Ha a vásárlók szakértők (pl. borszaküzlet), vagy speciális igényekkel érkeznek, a széles választék viszont segíthet.
Példa: rossz és jó választékkialakítás

Kapcsolodó pszichológiai trükkök
Alapértelmezett hatás (default effect). Ha előre bejelölöd az ajánlott csomagot, sokan elfogadják azt.
Horgonyzás plusz decoy hatás. Kombináld a horgonyárat egy csali opcióval, hogy irányt adj a választásnak.
Framing effect (keretezés). Ugyanazt az ajánlatot más megfogalmazásban (pl. „90 % elégedettségi arány” vs. „10 % elégedetlenség”) egészen eltérően észlelik a fogyasztók.
Felhasznált forrás
Iyengar, S. S., & Lepper, M. R. (2000). When Choice is Demotivating: Can One Desire Too Much of a Good Thing? Journal of Personality and Social Psychology.
Egy barátom arról mesélt, hogy egy gourmet boltban 24 féle lekvárt kínáltak kóstolásra. Lelkesedve odament, megkóstolt néhányat, majd zavartan otthagyta a pultot – nem tudott dönteni. Pár nappal később egy piacon mindössze 6 fajta lekvárból kellett választania, és azonnal vett egy üveggel. Ez jól szemlélteti a choice overload (parodox of choice) jelenséget, amikor a túl sok választék bénítólag hat a döntésre.
Egy ismerősöm panaszkodott: „Mindig próbálom visszafogni a kiadásaimat, de ha egy webshopban ingyenes a szállítás, hirtelen telepakolom a kosaram. Ha 10 Ft lenne a szállítás, meg sem gondolnám.”
Gyermekkoromban a banán luxuscikknek számított. A hiánygazdaság a kommunista rendszer “USP-je” volt. Vidéken csak a karácsony előtti bevásárlási szezonban lehetett hozzájutni. Imádtuk, vágytunk rá és gyakran okozott belviszályt… Manapság természetes, hogy van. Fogyasztjuk önmagában, müzlivel, töltelékként és sok más formában, de már nem epekedünk utána. Vajon mi lehet a pszichológiája, miért van az hogy egyszer ölni tudnánk valamiért egyszer önmagától érthetődönek tekintjük, hogy valami van. Ebben a cikkben megpróbálom körbejárni ezt a hiány okozta ellentmondást a pszichológia segítségével.
Egy ismerősöm nemrég izgatottan mesélte, hogy végre megvette álmai autóját egy prémium márkától. Pár héttel később ugyanettől a gyártótól választott okosórát, napszemüveget, sőt még parfümöt is. „Ha ilyen jó az autójuk, a többi termékük csak szuper lehet” – mondta, és eszébe sem jutott, hogy ezek teljesen más kategóriák. Nem sokkal később ezt a hatást másik oldalról is megtapasztalta: kedvenc futballcsapata váratlanul rossz sorozatba kezdett, és ő hirtelen mindent borúsabban látott: a klub vezetését, a saját munkahelyét és még a reggeli kávéját is. Ekkor értette meg, milyen erősen befolyásolja érzékelésünket egyetlen pozitív vagy negatív élmény: ez a jelenség a halo‑hatás.
Képzeld el, hogy egy online ruhaboltban nézelődsz, és csak a kedvenc márkáid logóira vadászol. Eközben egy kuponkód lebeg az oldal alsó sarkában – de te észre sem veszed, mert teljesen lefoglal, hogy a logókat figyeld. Ez az inattentional blindness hatás. A pszichológusok szerint akkor következik be, amikor annyira a feladatunkra koncentrálunk, hogy az „oldalról betoppanó” stimulusokat egyszerűen észre sem vesszük.
Képzeld el, hogy két online hirdetés fut egymással szemben. Az egyikben egy hosszú termékleírást olvashattál a nyári úszógumikról, a másik egy vízparti jelenetet ábrázolt, ahol mosolygó gyerekek használják az úszógumikat, alatta mindössze három szóval: „Tökéletes nyár.” Melyik maradt meg benned? Valószínűleg a kép. Ezt nevezzük képdominancia effektusnak (Picture Superiority Effect): az emberek jobban emlékeznek azokra az információkra, amelyeket vizuális formában közvetítenek, mint az ugyanarról a tartalomról szóló puszta szövegre.
Az emberek szívesebben kezdenek bele új szokásokba olyan időpontokban, amelyek elválasztják őket a múltjuk kudarcaitól. Ez a Fresh Start hatás.
Egy ismerősöm kedvenc kávézójában „10 bélyeg – 1 ingyen kávé” hűségkártyát kapott. Eleinte hetek teltek el két vásárlás között, de amikor már csak pár bélyeg hiányzott, naponta ment kávézni, hogy minél előbb megszerezze a jutalmat. Sőt, egyszer kapott egy új kártyát, amelyen már két bélyeg előre be volt pecsételve – ezt sokkal gyorsabban teljesítette. Ez pontosan az endowed progress (hamisított előrehaladás) és a célgrádiens hatás lényege: a jutalomhoz közeledve a motiváció nő, és a percepcióban megnyert „plusz bélyegek” tovább gyorsítják a tempót.
Képzeld el, hogy a barátaiddal moziba mentek, és a vetítés előtt megcélozzátok a büfét. Nem vagy igazán éhes, ezért a kis méretű popcorn mellett döntenél, ami 600 forintba kerül. A pénztárnál azonban három méret közül választhatsz, vajon melyiket fogod megvásárolni?
A „baby Jessica” esete jól ismert Amerikában: egy 18 hónapos kislány 58 órán át egy kútban rekedt, és az ország együtt lélegzett vele. Végül megmentették, és több mint 700 000 dollár adomány gyűlt össze a családnak. Ugyanakkor hasonló támogatást nehéz szerezni olyan programoknak, amelyek statisztikai életeket mentenek, például szűrővizsgálatoknak vagy oltásoknak. Jenni és Loewenstein kutatása rávilágít, miért: nem az áldozatok azonosíthatósága önmagában, hanem az a tény számít, hogy az adott cselekedet a veszélyeztetett csoport mekkora részét menti meg.
Ha a fogyasztó munkát fektet egy termék elkészítésébe, megnő az értékérzete – és ezzel a fizetési hajlandósága is.
A termékhiány hangsúlyozása (scarcity appeal) klasszikus marketingfogás. Azonban a legújabb kutatások szerint a zöld termékeknél visszafelé sülhet el: a fogyasztók gyanakvóvá válnak, és a vásárlási kedv drasztikusan csökken.
Képzeld el, hogy két azonos árú termék között vacillálsz egy webshopban. Mindkettő tetszik, de nem tudsz dönteni. Ahogy lefelé görgetsz, meglátod: az egyik alatt ötcsillagos értékelés és azt a szöveget, hogy „a vásárlók 80 %-a ezt választotta”. Ugye hirtelen világossá válik, melyiket vennéd? Ez a társadalmi bizonyíték (social proof) ereje
Képzelj el egy kávézót, ahol kétféle bérletet kínálnak: egy tíz kávéra szóló Alap csomagot és egy drágább, korlátlan fogyasztást nyújtó Prémium csomagot. A vásárlók fele‑fele arányban választanak. Egyik nap a tulaj harmadik opciót vezet be: egy köztes árú, de az alapnál alig több előnyt nyújtó Csali (Decoy) - csomagot. Hirtelen mindenki a Prémiumot választja. Ezt nevezzük decoy hatásnak: amikor egy aszimmetrikusan gyengébb harmadik opció jelenléte a céltermék felé tolja a választást.
Egy volt osztálytársam nemrég egy fitnesz-alkalmazást próbált ki ingyen. A hétvégi próba után úgy érezte, hogy „ez az én appom”, és a végén gondolkodás nélkül előfizetett. A jelenség nem véletlen: a pszichológiában birtoklási hatásnak (endowment effect) hívják azt, hogy az emberek hajlamosak magasabb értéket tulajdonítani azoknak a tárgyaknak vagy szolgáltatásoknak, amelyeket birtokolnak vagy magukénak éreznek.
A fizikai boltok tulajdonosai jól ismerik ezt a trükköt. Amikor egy kisgyerek kezébe adnak egy plüssálatot, ami megtetszett, azzal már el is adták a plüssfigurát….
Egy ismerősöm a minap mérgesen hívott fel: „Képzeld, vettem egy kávéfőzőt 49 990 Ft-ért, de nem sokkal később ugyanaz a modell 29 990 Ft-ra volt leárazva! Átvertek!” A felháborodás mögött egy jól ismert kognitív torzítás, a horgonyhatás áll. Amikor az emberek találkoznak egy árra utaló első számmal, az szinte „horgonyként” rögzül a fejükben, és ehhez képest ítélik meg a későbbi értékeket. Ismerősöm dühe az eredeti, sokkal magasabb ár elmebéli lehorgonyzásából és ahhoz viszonyításából fakadt. Ahogy Dan Ariely fogalmaz: “Nincs bennünk beépített értékmérő” - minden relatív. Lépten-nyomon fogódzkodókat keresünk, hogy jobban eligazodjunk az ismeretlenben.
A minap az egyik barátom a izgatottan hívott: “Tudtad, hogy a biztosításod nem terjed ki a gyermekek által okozott balesetekre? Képzeld, az egyik ismerősőm kisgyermeke véletlenül nekiszaladt a bicójával egy idős néninek, aki 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Hivatalból ejárást indítottak ellene. Várhatóan 1-2 millió közötti kártérítést kell fizetni. Gyorsan köss biztosítást, nehogy te is pórulj járj.”
Képzeld el Ádámot, egy budapesti marketingmenedzsert, aki egy innovatív SaaS‑platform elindításán dolgozik. Első kampányai kudarcba fulladtak: bár sokan kattintottak, kevesen konvertáltak. Egy mentor tanácsára elkezdett mélyebben foglalkozni a társadalmi bizonyíték (social proof) típusainak tudományával. Megtanulta, hogy az egyes social proof elemek különböző agyterületeket aktiválnak, és hogy a megfelelő proof típus kiválasztása a célcsoport és a termék természetétől függ
Az e-kereskedelemben a bizalom a konverzió szent grálja. Hiába a jól targetált hirdetés és a csillogó webáruház, ha a vásárló nem érzi magát biztonságban vagy nem lát bizonyítékot arra, hogy mások is elégedetten választották az adott terméket, könnyen odébbáll. A social proof az egyik legerősebb meggyőzési elv, amely kutatások szerint akár 25–80%-kal is növelheti a konverziós rátát – megfelelő implementáció esetén…